Jövő nélküli növekedés

A növekedés határainak tiszteletben tartása érdekében tett fél évszázados erőfeszítések nem hozták meg a szükséges eredményeket, mert a hatékonyságra és a viselkedésváltoztatásra összpontosítottak. Egy fontos kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak: „Hol kell beavatkoznunk a rendszerbe, hogy megváltoztassuk annak általános viselkedését?”

Forrás: https://hvg.hu/instant_tudomany/20170102_titanic_elsullyedt_hajo_jeghegy

Hiába csökkentjük például a fogyasztást egy területen, a megtakarítást más területen általában felhasználjuk. Ha valaki üzemanyagtakarékos autóval rendelkezik, az általában többet autózik vagy a megtakarítást elkölti másra. A fogyasztási lehetőségeinket általában kihasználjuk és a növekedési, gazdagodási lehetőségeinket is. A társadalmak is hasonlóképpen viselkednek, hiszen a politika legfőbb célja a GDP-ben mért gazdasági növekedés. Mindezek hátterében az áll, hogy az emberi természet alapvetően fenntarthatatlan, mivel a humán és természeti környezet azonnali és maximális kihasználására szelektálódott. Ennek során olyan, természetünket uraló jellemzőink jöttek létre, mint az egocentrizmus, a pozitív illúziók vagy a jövő leértékelésének tendenciája, melyeket a kultúra most nagyon felerősít. Ezek a jellemzők akkor is hatnak ránk, ha tudjuk, hogy viselkedésünk az egyetlen Földbe kerül, amelyre szükségünk van az élethez.

A szakirodalom nagy része a túlfogyasztást és a túlnépesedést tartja a fenntarthatatlanság kiváltó okának, de a végtelen növekedés és profit köré összpontosuló rendszerszintű keret az összes ökológiai és társadalmi probléma igazi mozgatórugója. Az elmúlt ötven évben a főáramú megoldások bizonyos problémákra összpontosítottak egy olyan kereten belül, amelyben maga a keret a probléma magja. Ha ugyanis a kapitalista társadalom és szemléletmód lényege a növekedés, akkor nem várhatjuk el, hogy ebben a rendszerben megoldható legyen a túlnövekedés problémája. A rendszerszintű problémák rendszerszintű megoldásokat tesznek szükségessé. A növekedéstől való egyéni és csoportos függőségünk, valamint az alkalmazkodásra képtelen keretek leküzdéséhez alternatívákat kell kidolgoznunk a jelenlegi társadalmi, politikai és pénzügyi struktúrákra, mivel az ember csak bizonyos jól beszabályozott keretek között képes fenntartható módon működni.

A tanulmányban ismertetett alternatíva a Demokratikus Ökoszocializmus, amely a létező adottságok mellett a lehető legjobb világ megtervezését és megvalósítását jelenti. Főbb jellemzői közé tartozik a termelőeszközök köztulajdonban tartása, a környezeti terhelés, a szegénység és egyenlőtlenség csökkentése, valamint a méltányosság. A haladás mérőszáma nem mennyiségi, hanem minőségi lesz. Ez az alternatíva azért is lehet hatékony, mert képes kezelni a fő okot, a gazdagok túlfogyasztását. A cikk Magdoff-ot (2013) idézi, aki szerint, ha például csak a leggazdagabb tíz százalék szerényen, az átlagos globális színvonalon belül fogyasztana, az erőforrás-felhasználás és a környezetszennyezés máris a felére csökkenne.

A másik okot, a túlnépesedést, a szegények felemelése által lehetne orvosolni intenzív és komplex beavatkozások révén. Az így kialakuló csökkenő egyenlőtlenség összehasonlíthatatlanul jobb lenne a környezet, a társadalom, és főleg a fiatalok, valamint utódaink számára.

A tanulmányban bemutatásra kerül Raworth (2017) „fánk” ábrája is, mely jól szemlélteti az emberiség társadalmilag igazságos és ökológiailag fenntartható terét.

A tanulmány lényegét talán Evo Morales, az egykori bolíviai elnök szenvedélyesen kimondott szavai foglalják össze legjobban: „vagy meghal a kapitalizmus, vagy meghal az anyaföld”.

A túlnépesedés kérdését a következő számunkban mutatjuk be részletesen.

 

Fajzi György 

Készült a Pettee, S., & Jones, M. (2021). Leveraging Deep Change for a Sustainable Future in a World of Overconsumption and Overpopulation tanulmány alapján.