„Mit tesz az aggodalmai csökkentése érdekében?”

Az „Éghajlatváltozás és egészség” program keretében 2021-ben készített kérdőíves felvételben megvizsgáltuk azt is, hogy a társadalom tagjait mennyire aggasztja a természet és a társadalom jelenlegi állapota és a jövőben várható változások. Ebben a kutatásban különösen fontos volt számunkra az a kérdés, hogy „Mit tesz az aggodalmai csökkentése érdekében?” Az erre a kérdésre kapott válaszokat a következő csoportokba sorolhatók: Aktív cselekvő válaszok, A család kapcsolatok megerősítése, Egészségvédelem, A környezet védelme, Tájékozódás, Pozitív szemlélet erősítése, Bizalom a politikai megoldásban, Bizalom az égiek segítségében, A nyugalom megőrzése, Kibeszélés, Az aggodalmak tudatos csökkentése, Figyelemelterelés, Saját gondolataiba merülés, Beletörődés és Tehetetlenség érzése.

 

Az aggodalmakra vonatkozó, mindenkit érintő kérdések így szóltak: Mennyire aggódik a saját jövője, az ökológiai válság, a saját egészsége, a gazdasági helyzet, a klímaváltozás és az energiaárak emelkedése miatt?  A válaszlehetőségek pedig a következők voltak: Nagyon aggódom, Aggódom, Is-is, Nem aggódom, Egyáltalán nem aggódom.                             

A „Nagyon aggódom” és az „Aggódom” válaszok %-át összeadva alakult ki a következő aggodalmassági sorrend: az energiaárak emelkedése (51,1%), a klímaváltozás (47,1 %), a gazdasági helyzet (46,1 %), a saját egészsége (41,3 %), az ökológiai válság (39,4 %) és végül a saját jövője (38,1 %).    

A továbbiakban a „Mit tesz az aggodalmai csökkentése érdekében?”   nyílt kérdésre adott válaszokat mutatjuk be röviden.  A nyílt kérdésre adott válaszok jelentős mértékben eltérnek a zárt kérdésekre adott válaszoktól. Míg a zárt kérdések esetében az előre felsorolt és beszámozott lehetőségek közül lehet választani, a nyílt kérdések esetén az emberek megfogalmazhatják saját gondolataikat, véleményüket. Így ezek a válaszok jobbam bemutatják, hogy mit gondolnak az emberek a feltett kérdésekről. Szociológiai szempontból pedig azért izgalmas ez a módszer, mert ilyenkor nem „számok”, hanem „szavak” segítségével kapunk választ a kérdéseinkre. Azt is mondhatjuk, hogy ilyenkor „megszólal a társadalom”.  

A felsorolt aggodalmak már egy ideje velünk élnek, és nyilvánvalóan sokan sokszor átgondolták már, hogy mit tudnak tenni ebben a helyzetben és nagyon valószínű, hogy a legtöbb embernek több különböző válasza is van erre a kérdésre. Egy kérdőív kitöltése közben azonban nincs idő ezeknek a felsorolására, így feltételezhetően azokat a gondolataikat mondták el a megkérdezett emberek, amelyek erről először az eszükbe jutott vagy amelyeket a lefontosabbnak tartottak.

A kérdésre kapott válaszokat a következő csoportokba soroltuk: Aktív cselekvő válaszok, A család kapcsolatok megerősítése, Egészségvédelem, A környezet védelme, Tájékozódás, Pozitív szemlélet erősítése, Bizalom a politikai megoldásban, Bizalom az égiek segítségében, A nyugalom megőrzése, Kibeszélés, Az aggodalmak tudatos csökkentése, Figyelemelterelés, Saját gondolataiba merülés, Beletörődés és Tehetetlenség érzése.

Az egyes csoportok megnevezése után felsorolunk néhány kiválasztott csoportba tartozó választ. Az egyes csoportok bemutatását  és elemzését később végezzük majd el.

Aktív cselekvő válaszok

Próbálok pozitív maradni, sokat dolgozni, költségeket csökkenteni, hogy minden váratlan helyzetre tudjak megoldást adni a családomnak.

Próbálok terveket szőni, hogy elkerüljem a bajokat.

Figyelemelterelés

Próbálom a figyelmemet elterelni, olvasok, festek, sétálok.

Elmegyek futni, hogy ne gondoljak semmi rosszra! Akkor csak én vagyok, és a természet.

A nyugalom megőrzése

Nem nézek TV-t, mert az csak az emberek ijesztgetéséről szól.

Mindebből látható, hogy igen sokfélék az aggodalmak csökkentésére kidolgozott módszerek. Azt azonba nem tudjuk megmondani, hogy ezek mennyire eredményes és „jó” válaszok. Most mindössze arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a legtöbb válasz egyéni szinten keresi megoldást és csak nagyon kevesen említették meg a családjukat és szomszédaikat. De szociológia szempontból különösen tanulságos, hogy egyetlen egy olyan válasz sem találtunk az 1000 válasz között, amely közösségi együttműködésben (például egyesületek vagy mozgalmak alapítása, vagy részvétel ezek tevékenységében) látta volna az egyik lehetséges megoldást.  Annak ellenére, hogy az ember „közösség lény”, s hogy rendkívüli helyzetekben gyakran megmutatkozik a közösségek segítőkészsége és ereje, a várható változásokra való felkészülésben ennek mérsékelt a szerepe. Ezért is különösen fontos az a kérdés, amely egyértelműen megkérdezte a helyi társadalomhoz való kapcsolódásról alkotott véleményket.  Ennek eredményeit később mutatjuk majd be.

 

Antal Z. László